Mohay Borbála – szervező

Mohay Borbála – szervező

Úgy gondoltam, nehéz lesz összeegyeztetni, hogy a bevásárlós-konyhafőnöki feladataim mellett a gyerekekkel is legyek, de végül sikerült! 🙂
Nagyon nyitott és befogadó társaság jött össze. Szép volt megtapasztalni, ahogy a napok előrehaladtával egyre szaporodtak és mélyültek a szeretetkapcsolatok a gyerekek között, illetve a gyerekek és a segítők között.

Deme Barnabás – szervező

Deme Barnabás – szervező

Sistergően elevenné válik az evangélium: elsősorban egyszerű, magyarázatra nem szoruló örömével, de békéjével, odaadásával, minden határt legyőzni tudó csattanójával is. Nincs szellemi érték, ami ne éleződne a tábor hét napja alatt.

Micsik Béla – határontúli kísérő

Micsik Béla – határontúli kísérő

Nem tudom kimondani azt a hálát és boldogságot, amit okoztatok nekem, nekünk. A szülők visszajelzése nagyon pozitív, a gyerekeknél látványos viselkedésváltozás van, persze jobb felé és hálásak! Nem tévedtek, hogy elengedték a gyerekeket. A gyerkőcök meg még mindig el-el mesélnek valami sztorit a táborból!

Hakkel Tamás – szervező

Hakkel Tamás – szervező

Számomra a Tábor a nehézségek ellenére is mindig feltöltődést jelent. Sokszor az az érzésem, hogy nem is én adok, hanem sokkal többet kapok a táborozóktól önfeledt szórakozásuk, őszinte örömük láttán. Azért pedig külön is hálás vagyok, hogy a stáb közösségéhez tartozom, hiszen egymást segítve, lelkesítve olyan tábort tudtunk/tudunk összehozni, ahol — ha máskor talán nem is — megtapasztalhatjuk, milyen egy igazi szeretetközösség.

Gergely Georgina – volt táborozó

Gergely Georgina – volt táborozó

2006-ban én is részt vehettem a táborban, hatalmas élmény volt. Akkor felfoghatatlan volt számomra, hogy Magyarországra eljuthattam. Jelenleg debreceni egyetemista vagyok, és néha eszembe jut, hogy már mennyire hozzászoktam a körülményekhez, amelyek itt adottak. A tábor után folyamatosan vonzott Magyarország, hiszen itt minden magyar, senki nem néz le azért, ha én magyar nyelven beszélek, és senki nem erőlteti rám az ukránt, amire sosem állt rá igazán a nyelvem. Minden feliratot és reklámot értettem az elsőtől az utolsó szóig. Úgy éreztem, itt minden értem is van. Emellett a szeretet és gondoskodás, a barátságos nevelők mind-mind olyan értékek voltak, amelytől én is értékesnek éreztem magam, hiszen sok fiatal csak azért munkálkodik, hogy én itt jól érezhessem magam. Jól éreztem. Úgy érzem ez az élmény alapozta meg azt is, hogy Magyarországon akartam folytatni tanulmányaimat. Ezt mind megszeretném köszönni!