Gyökerek tábor 2006

Határon túli magyarok: feketemunkások, falfirkászok, hazánk szociális rendszerén élősködők, hangos autonómiakövetelők, bajcsinálók. Néha megverik őket…Szlovákiában, Szerbiában.

Számos honfitársunk nagyjából ennyit tud a határon túli magyarokrólvagy még ennyit sem.
Pedig, köszönik szépen, ők élnek és virulnak; mellesleg olyan kulturális és emberi értékeket őriznek és gyarapítanak, mely ihlető példa lehet a magyarországi fiatalok számára is.
Ugyanakkor – ha valaki csak egy kicsit is fogékony az ilyen dolgokra – nehéz nem észrevenni azokat a sajátos problémákat, melyek folyamatosan megkeserítik életüket, mindennapjaikat: az elszakítottság őszinte érzése, a nyelv elvétele/elvesztése, az egyes területekre jellemző borzasztó szegénység és nyomor.
Így indult a Gyökerek mozgalom: néhány lelkes budapesti fiatal, akkor még a Szent Ignác Szakkollégium lakói, kinyitották szívüket és kinyújtották kezüket 26 határon túli kisgyermek felé – nagylelkű anyagi támogatóik segítségével ingyenes nyári tábort szerveztek részükre. Az ötlet bejött: azóta a meghívott gyerekek száma 40-re, az állandó segítőké 20-ra ugrott.
A tábor szervező stábját a Szent Ignác Kollégium aktuális diáksága és a hozzájuk kötődő családtagok, régi kollégisták, nagylelkű anyagi támogatók alkotják.
Legfőbb koncepciónk az önkéntes szeretet és szolgálatkészség – ami a többnyire hátrányos szociális közegből származó gyerekeknek még tán alig-alig jutott osztályrészül életükben. És persze sokat merítünk a különböző keresztény ifjúsági mozgalmak (Taizé, bogarak, cserkészek) eszköztárából, lévén a segítők közül sokan tagjai ezeknek a mozgalmaknak is. A gyerekek kiválasztásában, az adminisztráció és a pénzügyek terén pedig a Hálótól és a jezsuitáktól kapunk fontos segítséget.
Elsődleges célunk, hogy a gyerekek a tábor röpke egy hetét az önzetlenség, a szeretet, a testet-lelket megmozgató változatos programok és az ‘igazibb magyar kultúra’ légkörében töltsék. Hogy ennek jelentőségét igazán megértsük, újra meg kell jegyezni, hogy sokan közülük valóban szegény, nem ritkán nyomorúságos körülmények közül jönnek (árván vagy csonka családból), valamint magyar identitásuk megélésében, a nyelv használatában is gátolva vannak. Az egyik gyerek szemében a segítők kedvességén kívül például az volt a legnagyobb élmény, hogy ‘minden ki van írva magyarul’. Ugyanakkor persze szerencsésebbek is vannak: kiegyensúlyozott családban élők, magyar iskolába járók. De az Anyaország még az ő szemükben is többnyire csak távoli, ködbe burkolózó legenda, amolyan helyi Atlantisz.
Nincs annál szebb látvány, mint a gyerekek csillogó szeme, amikor először pillantják meg s Balatont, Tihanyt, a várat, Parlamentet, a koronaékszereket, a dunai hidakat, a Margitszigetet a szökőkutakkal, az Állatkertet és a Vidámparkot – mindazokat a csodákat, amiről eddig legfeljebb TV-ben vagy az anyanyelvápolás órákon hallottak.
A gyerekek szeretetéhsége, mellyel szó szerint a segítőkön csüngenek, kívülállók számára nehezen leírható. Nekünk segítőknek viszont a tábor végére szinte már tapinthatóvá vált, úgy megismertük a gyerekeket, érzéseiket, történeteiket.
A Gyökerek tábor sajátos ‘ízét’ éppen ez a sokoldalúság, az általános emberi, keresztény és nemzeti értékek párhuzamos tisztelete adja.
Senkinek ne legyenek kétségei, aki ezek után a csatlakozást fontolgatja. A segítői stáb tagjai végig 4-6 órákat alszanak, és nem ritka a húszórás műszak sem. Ha Lacizoli (László Zoltán főszervező) szerint a gyerekeknek valamire szüksége van, rögtön négy segítő ugrik, alvásidejük további redukálása árán is (hajnali Tesco-látogatások, ajándékkészítés, stb.)
De éppen ez az önzetlen, szeretetteljes légkör, tisztelet és kedvesség az, ami miatt a példátlan testi erőfeszítések ellenére is ‘feltöltődve’ kerülünk ki a táborból – mondhatni lelki üzemanyaggal. Végezetül egy rövid idézet a mozgalom himnuszából (az Európa című dal zenéjére):
Ref.: Ezért értsd meg, vártunk nagyon
A Szent Ignácban érted vagyunk
Ezért kérünk, legyetek jók
A Gyökerek tábor erről szól!
Hojdák Gergely