Historia 2012. július 13-21.

Összefolgaló a 10. Gyökerek Tábor napjairól

2012. július 13, péntek.

Ezen a „nulladik” előkészítő napon érkeztünk meg, legelőször a délvidéki csoport, majd a felvidékiek, kárpátaljaiak és az erdélyiek is. Közös ebéd után a délvidéki csoport a Gellért-hegyet fedezte fel, közösen imádkozott a sziklakápolnában és megcsodálta a magyarokat megtérítő, itáliai származású Szent Gellért vértanú, Szent Imre herceg tanítójának emlékművét a hegy oldalában – aki egyébként a Nagybecskereki Egyházmegye védőszentje is. A később érkezett csoportok a kollégiumhoz közeli játszótereket próbálták ki. A tábor összes résztvevőjének első közös étkezése a vacsora volt, amelyet a Kiss Ulrich SJ és Mellár József atya által celebrált szentmise után költöttünk el. Ezután Pó és Petya vezetésével játék következett, elkezdtünk megismerkedni egymással, és kialakultak a csoportok is – összesen öt: a Kecsapat, Királykék Hupikék, Zöldszemes Ostoros, Csillagszeműek, és Láthatatlan Barackok.

2012. július 14, szombat.

Az első teljes napon indult a tábori élet, a beosztás szerinti kiscsoport által szolgáltatott zenés ébresztővel. Az izgalmas nap programjai az állatkertben kezdődtek – de előbb még mindenki kipróbálhatta a villamost, a metrót és a mozgólépcsőt is. Csoportonként külön-külön fedeztük fel az állatkertet: láttunk lajhárt, gorillát, tigrist, oroszlánt, zebrát és sok más egzotikus állatot. Majd a közeli Hősök terére sétáltunk át, ahol a tűző napon meghallgathattuk a tér történetét, és megismerkedhettünk a magyar történelem kiemelkedő alakjaival, akiknek szobrai az impozáns teret díszítik. Ezután a Kossuth téren álló Parlamentbe (az Ország Házába) mentünk, ahol Magyarország törvényeit fogadják el. Itt díszegyenruhába öltözött kísérőnk részletesen mesélt az épületről, amely a 19. század végén készült el, és ahol a 896-os honfoglalásra és az 1896-os millenniumi ünnepségekre utaló 96-os számnak nagy jelentősége van. A kupolacsarnokban láthattuk a több száz éves Szent Koronát (a jogarral és az országalmával), és a koronaőrök őrségváltásáról sem maradtunk le. Megtudtunk, miért mondták azt régen egy izgalmas képviselői beszédre, hogy „ez is megért egy havannát” (azaz egy drága szivart). A nap ekkor még korántsem ért véget, hiszen átsétáltunk a Bazilikába, ahol a Szent Jobb kápolnában államalapító Szent István királyunk csodálatosan konzerválódott ereklyéjét, a Szent Jobbot tekinthettünk meg, és imával adózhattunk a király emléke előtt. A vállalkozó kedvű táborozók ezután felkapaszkodhattak a Bazilika kupolájába, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik Budapestre, de (szombati nap lévén) a lent maradók is megcsodálhatták a Bazilikából ki- és bevonuló több násznépet és menyasszonyt. A nap utolsó attrakciója a Fővárosi Nagycirkusz volt, ahol idomított kutyákat, lovakat, tigriseket, párducokat láthattunk, gyönyörködhettünk a zsonglőr- és artista műsorokban, végül pedig két zenebohóc szórakoztatott minket.

2012. július 15, vasárnap.

Ezen a napon elhagytuk a várost, és kiszabadultunk a zöldbe, a budapestiek kedvelt kirándulóhelyére, a Normafához. Ide kisvasúttal, mégpedig a gyerekek segítségével működtetett gyermekvasúttal utaztunk ki. A hűvös fák alatt kanyargó vagonokban kedvünkre játszhattunk „cowboyos” és egyéb játékokat. A Normafánál levő tisztáshoz megérkezve először számháborúztunk – a piros és fekete számokkal játszó csapat is vitéz módjára helytállt. A játékban megéhezve ezután jóízűen elköltöttük ebédünket a tisztáson. Az ebédet sorverseny követte, ahol mindegyik csapat bebizonyíthatta, hogy ők a legügyesebbek, és a siker méltó jutalmát, a csokoládét is elnyerték. Felüdülve sétálhattunk át a János hegyen levő (I. Ferenc József osztrák császár és magyar király feleségéről, Erzsébet királynéról, „Sissi”-ről elnevezett) Erzsébet kilátóhoz, ahonnan lenyűgöző panoráma tárult elénk. Innen a libegővel utaztunk lefelé, és már a levegőbe emelkedve gyönyörködhettünk a kilátásban, míg lábunk alatt mélység tátongott. Hazatérésünk után a Mellár József és Koronkai Zoltán SJ atya által celebrált szentmisét vacsora követte. Ezután a Hencida táncegyüttes tanított táncokat és különböző népi játékokat a táborozóknak, fergeteges hangulatot teremtve.

2012. július 16, hétfő.

A hétfői napon ismét búcsút inttettünk Budapestnek, és főleg a budapesti tömegközlekedésnek, mert buszos kirándulásra indultunk a Duna-kanyarba, a szlovák határ mellett fekvő Esztergomba, ahol a Magyar Katolikus Egyház központi jelentőségű temploma, az esztergomi Bazilika található. Sokat megtudtunk erről a klasszicista, 100 méter magas kupolával rendelkező épületről, amely a mindenkori esztergomi érseknek, a Magyar Katolikus Egyház legfőbb egyházi méltóságának a székhelye. Mivel az esztergomi érsekek ide is temetkeznek, imádkozhattunk Mindszenty József síremléke előtt, aki a kommunista diktatúra ideje alatt töltötte be ezt a tisztséget, és szenvedett meghurcoltatásokat hitéért – ezen a helyen magyarországi látogatása során II. János Pál pápa is lerótta kegyeletét. A délután folyamán tovább utaztunk a középkori magyar királyok alatt királyi székhely szerepét betöltő, a közelben elhelyezkedő Visegrádra, ahol a Várhegyet megmászva, a keresztút stációi mellett tehettük próbára akaraterőnket. Jutalmul először változatos játékokat játszhattunk egy közeli réten, majd pedig a visegrádi nyári bobpályán csúszhattunk le, és a száguldó kocsikban bizonyíthattuk bátorságunkat. A buszút során Ürmi és Pó jóvoltából sokat énekelhettünk, új dalokat és játékokat tanulhattunk. Ezen a napon indult az „angyalkás” játék, tehát mindenki kihúzta egy táborozó nevét, akire, mint angyalkának, az egész hét alatt vigyáznia, neki kedveskednie kell. Hazaérkezésünk után ezen az estén járt nálunk először a postás, aki a táborozók egymásnak írt leveleit kézbesítette nagy sikerrel.

2012. július 17, kedd.

Ez a nap Budapesten, a különböző berendezési tárgyakat gyűjtő Iparművészeti Múzeumban indult. Itt kimerítően megismerkedhettünk a Lechner Ödön által tervezett, Zsolnay porceláncseréppel borított épület történetével, majd játékos tárlatvezetésen vehettünk részt, sőt, mi is elkészíthettünk egy iparművészeti tárgyat, mégpedig egy üdítős dobozból hajtogatott pénztárcát. Finom süteménnyel koronázott ebédünk után egy igazi bátorságpróba következett az Orczy kertben található kalandparkban. Itt komoly védőfelszerelés felvétele és alapos oktatás után a drótkötélpályákon kapaszkodhattunk, mint megannyi párduc, gorilla vagy makákó. A legbátrabbak a „villám” pályán villámsebesen csúszhattak lefelé, de a „méhecske” vagy „szajkó” pályákat bejáróknak sem kellett szégyenkezniük. A kollégiumba visszatérve vacsora és bemutatkozó est következett: sok mindent tanulhattunk a vajdasági Törökbecséről, Töröktopolyáról, egy kisfilm segítségével az erdélyi Nagyenyedről és a Bethlen Gábor Kollégiumról, majd a szlovákiai Kisgéresről és a kárpátaljai Nagyszőlősről. A magyarországi résztvevők is műsort adtak. A táborozók továbbá versekkel és dalokkal, sőt, egy II. Rákóczi Ferenc tulipánjaival kapcsolatos legenda színpadra vitelével is szórakoztatták egymást. A szervezői stáb pedig a „Gyökerek-cirkusz” keretében, Laci Zoli, mint bohóc közreműködésével adta elő fantasztikus mutatványait: Peti zsonglőrködött, Bori állatokat szelídített, Zsófit szétfűrészelték, majd csodálatosan összeforrasztották, Pünky bemutatta kézen járási tudományát. A víztakarékos fogmosás rövid szemléltetése sem maradhatott el, és Eszter és Bence produkciójából azt is megtudtuk, hogy a legtörékenyebbnek látszó lányok is lehetnek valódi erőemberek, a megfelelő előkészítés után.

2012. július 18, szerda.

Ez a nap ismét a magyar kultúra és történelem megismerése jegyében kezdődött.  Reggel felmentünk a Budai Várba, ahol a Mátyás templomban hallgattunk meg részletes idegenvezetést a középkori eredetű, a török korban megrongálódott, többször újjáépített templom történetéről, amely I. Ferenc József és felesége, Erzsébet magyar királlyá való koronázásának is helyt adott. A templommúzeumban aprólékos munkával restaurált műtárgyakat, pl. ruhákat, szobrokat tekinthettünk meg. Majd megcsodáltuk a Halászbástyáról nyíló kilátást, és örömmel fedeztük fel a már ismert épületeket a pesti oldalon: a Parlamentet és a Bazilikát. Szent István király lovas szobra mellett is elsétáltunk, aztán pedig egészen a Battyhányi téri hajóállomásig tettünk sétát. Azonban az Árpád-házi Szent Margitról elnevezett Margitszigetre tervezett hajózásból inkább buszozás lett.  A szigeten elköltött ebédtől felüdülve lelkesen vettünk részt a bringóhintózásban, ahol a legmerészebbek a kormányzást is kipróbálhatták, és gyakorolhatták az egyenetlen terepen való vezetés fortélyait. A szigeten levő Nagyréten még a várva-várt métázásra is jutott idő. A kollégiumban azonban már várt minket a finom vacsora, sőt, egy barátságos fogorvostanhallgatói csapat is, akik bemutatták, hogyan kell fogainkat ápolni, lehetőségünk volt fogsort diagnosztizálni, lukas fogakat betömni. A résztvevők bátorságát oklevéllel, fogrémmel és fogkefével hálálták meg. Ezen az estén ismét járt nálunk a postás, akinek most sokkal több dolga akadt: nem volt ritka, hogy egy táborozó három-négy levelet is kapott.

2012. július 19, csütörtök.

Legnagyobb izgalommal ezt a napot várta mindenki, hiszen az igazi strandidő kivárása érdekében erre a napra csúszattuk a balatoni kirándulást. Reggel az északi parton elhelyezkedő Tihanyba mentünk, ahol először is (minden más kiránduló csoportot túlszárnyaló sikerrel és hangerővel) kipróbálhattuk a már Csokonai Vitéz Mihály által is megénekelt tihanyi ekhót, azaz a visszhangot. Csak úgy zengett a „gyökerek” kiáltás a hegyoldalban! Ezután megtekintettünk egy kisfilmet a tihanyi bencésekről, majd Adalbert testvér vezetett minket körül a Tihanyi Bencés Apátság templomában, amelynek érdekessége, hogy az apátságot alapító I. András király az eredeti formában fennmaradt középkori altemplomban van eltemetve, és hogy az ő általa kiadott 1055-ös latin nyelvű alapítólevél szövegébe ágyazva találhatjuk meg magyar nyelvünk első nyelvemlékeit. A bencés apátságban elköltött ebéd után komppal áthajóztunk a Balaton déli partjára, ahol a közeli Balatonföldvár strandján élveztük ki a strandolás örömeit. Voltunk többször fürdeni, a vízben felfújható trambulinról ugrálhattunk, fociztunk, más labdajátékokat játszottunk, ettünk lángost és dinnyét is. A hazaút során ismét dalos kedvében volt a társaság, az egész énekes könyvet sikerült végig énekelni, sőt, még új dalokat is tanulhattunk, például a somogyi Berzencében levő nagykocsmáról.

2012. július 20, péntek.

Ez a nap a sportolás jegyében indult: kipróbálhattuk a sárkányhajózást, azaz egy nagy, 20 személyes kenuban evezhettünk a Csepel sziget melletti ráckevei Duna-ágban. Ugyanitt többféle játékra is lehetőség adódott. A hajókázás és ebéd után a Csodák Palotája következett, ahol kipróbálhattuk a különböző kísérleteket és a fizikai jelenségeket szemléletes módon bemutató, izgalmas eszközöket és játékszereket. Ez az igen mozgalmas nap ünnepi vacsorával, majd Forrai Tamás SJ, Kiss Ulrich SJ és Mellár József atya által celebrált hálaadó szentmisével folytatódott. Az este hangulatát fokozta a „Mindent vagy semmit”vetélkedő, amelyben a csapatok összemérhették tudásukat, és a hét során megszerzett ismeretekről, az itt megismert érdekességekről adhattak számot. Bár minden csapat nagyon jól szerepelt, a legtöbb pontot a Láthatatlan Barackok szerezték meg. A játékos vetélkedő után a hazautazás előtti utolsó estét egy hajnalig tartó buli zárta le.

2012. július 21, szombat.

Erre a napra már csak a hazautazás maradt, az utolsó közös étkezésként elköltött reggeli után szétszéledtek a történelmi Magyarország különböző vidékeiről érkezett táborozók, remélhetőleg sok élménnyel gazdagodva.

[simpleviewer gallery_id=”1″]