Beszámoló a 2008-as táborról

Amikor azt a feladatot kaptuk, hogy számoljunk be egy nyári táborról, melyen szervezőként vettünk részt, nem kellett sokat gondolkodnom, honnan merítsek ihletet. A Budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban, ahol négy évet töltöttem, nincs olyan diák, aki ne hallott volna a Gyökerek táborról. Nekünk pedig (heten voltunk ott akkor), akik 2003 nyarán először láttunk vendégül határon túli gyermekeket egy hétre, azóta szinte „szenvedélyünkké” vált, hogy nem múlhat el egy nyár sem úgy, hogy már előre ne készülnénk, ne várnánk izgalommal a gyerekeket, ne lennénk ott, ne élnénk át újra az együttlét csodáját.

A Gyökerek táborról szeretnék írni, főként pedig arról, hogy én hogyan éltem és élem meg ezt a tábort, az előzményeivel és az utóhatásaival együtt. Mivel az idei tábor volt sorrendben a 6., amelyben szervezőként, „stábtagként” részt vettem, nagyon nehéz lenne számomra egy táborról írni. Ennek két oka is van. A Gyökerek tábor folyamatosan változik, úgy, hogy minden évben új emberek érkeznek segítőnek, és úgy is, hogy minden évben más- más a gyermekeket látunk vendégül. Bennünk, szervezőkben is folyamatosan érlelődik, csiszolódik a tábor lényege: mik a céljaink, milyen módszerek állnak hozzánk a legközelebb, stb. Váratlan nehézségek merülnek fel, amikre megoldásokat találunk, és ezek mind beépülnek a tábor eredeti képébe. Évről évre új, meghatározó élményekkel leszünk gazdagabbak, amik arra sarkallnak, hogy merjünk változtatni, továbblépni, nagy dolgokat álmodni. Mindezek után talán kézenfekvő lenne sorrendben a legutolsó táborról írni, de számomra ez volt az, aminek a lebonyolításában a legkevesebbet tudtam segíteni, ugyanis 9 hónapos kislányunkkal érkeztünk a táborba.

Mielőtt rátérnék a személyes élményeim, véleményem kifejtésére, szeretnék mellékelni egy általános leírást a Gyökerek táborról, melynek fényében könnyebben értelmezhetőek lesznek a gondolataim.

László Teréz, szervező